2013 nyarán két hónap felejthetetlen volt számomra, és szerintem nem csak én vagyok vele így! Többedmagammal részt vehettem a Leonardo Da Vinci mobilitás programban, Erfurtban. Munkahelyem a 4 csillagos Airport Hotel volt.

Idegenbe kimenni, az itthont hátrahagyni nem egyszerű, de a kíváncsiság hajtja az embert. Az új környezet, családtól elszakadva, önállóság, más emberek, és ki próbálhatom magam idegen területen is. Nekem ez nagyon bejött! Dolgoztam, mellette gondoskodtam magamról, "vezettem" egy háztartást is. Kezdetben nehézkesen ment, meg voltam szeppenve, nem mertem még úgy beszélni, ahogyan az iskolai németórákon, de mindenre reagáltam. Ha nem értettem mit hadarnak a kinti kollégák, elkezdtem magyarul beszélni, es leesett nekik, hogy a tempóból kell visszavenni. Mondhatni egyből beilleszkedtem a konyhára, lepacsiztam mindenkivel, es egyesek hóbortját es szokását is kiismertem.

Tanultam tőlük, es a munka mellett mindig ott volt a jókedv... Sőt.. szerettem velük dolgozni, szerettem dolgozni. Élveztem az egészet, már az odautat is. Igaz a mi munkahelyünk volt a legtávolabb, ami két villamost és 40 perc utat jelentett. Reggel 6-kor legalább tudtam még szunyókálni a villamoson, este meg bámészkodtam. Munka mellett persze a szórakozás sem maradhatott el! Délutáni shoppingolas, strandolas, kirándulások,sport, bowling, biliárd, es persze a lakótársakkal való esti jókedv és sztorizgatások. Több nagy céges kitelepülésen is részt vettem, amiket szintén nagyon élveztem. A végén el sem akartunk jönni. Szuper volt! Kollégákkal fb-on ma is tartjuk a kapcsolatot. Ha még egyszer ilyen lehetőség adódna, gondolkozás nélkül elmennék!

Suga Paulina 13 C.